"A felhasznaló apukája utazott velem, azonban kénytelen vagyok jelezni valahogyan a tapasztalataimat, remélem eljut hozzá is. Indulás előtt 5 perccel hívtam fel az utast, aki akkor közölte velem, hogy az apukája utazik, nem ő. Az úr végigtelefonálta az utat, jól hallhatóan üzleti ügyeket intézve. Mindezzel még nem is lett volna gond. A hirdetésben megjelölt célhoz érkezés előtt felajánlottam az utasnak, hogy a másik villamosmegállóhoz is el tudom vinni, ha onnan neki közelebb van a célja. Erre kijelentette hogy ő "nem villamosozik", vigyem el a Csongrádi sugárútra. Tájékoztattam, hogy a Csongrádi sugárúton vagyunk. Közölte, hogy a másik végére. Megismételtem, hogy az egyikünknek sem esik útba. Fennhangon szóvá tette, hogy ha amúgy is a Mérey utcába megyek miért nem tudom őt ott kitenni. Mondtam neki, azért, mert nem a Mérey utcába szólt a hirdetés, nekem az nagyon kiesik. De mondom tudom, hogy a lánya foglalta neki a helyet, ha ezt nem voltak képesek egymás közt lekommunkálni, akkor ne legyen ebből neki kényelmetlensége, elviszem a másik végére. Ezután beértem volna egy köszönömmel, vagy azzal, ha csendben marad. De ezután a félperces utat felháborodott monológ kísérte, hogy "ennyi erővel kirakhattam volna a sándorfalvi úton".
Szóval a jövőre vonatkozóan szeretném kérni, hogy lehetőség szerint előre szóljon, ha más utazik a nevében. Másrészt szeretném kérni, hogy beszéljék meg a valódi utassal az utazás részleteit, és adjanak elérhetőséget. Harmadrészt pedig kicsit több rugalmasságot a másik ember és a helyzet irányában.
Köszönöm a bizalmat!"