"Minden rendben ment!"

"Minden rendben ment"

"Minden rendben ment."

"Nagyon rugalmas volt Norbert és minden rendben ment! Ajánlom! "

"Minden rendben volt! :) "

"Minden rendben ment"

"Norbert és Anyukája nagyon kedves emberek, szuper rugalmasak és pontosak. Élveztem az utat, szívesen utazom velük máskor is :)"

"Minden rendben ment"

"Nos, ami azt illeti, épségben - igaz, begörcsölt csípővel és heves szívveréssel, de - elértünk A-ból B-be. Emellett Norbert édesanyja egy tündér, és remek meglátásai vannak a közlekedésről. Ezzel nagyjából összegeztem az út pozitívumait.
Kapásból felháborítónak tartom, hogy valaki képes három utasát a hátsó ülésre bezsúfolni, de ha már nem lát ebben problémát, legalább a hirdetésben ne fényezze magát a "kényelmes" logóval (ami, ugyebár, pontosan azt jelöli, hogy a hátsó ųlésen legfeljebb 2 utas foglal helyet). Ne értsen senki félre, utaztam családi és baráti körben rosszabb kényelmi körülmények között is, de úgy gondolom, hogy ha bő két órát a majd' 190 centimmel, a térdemmel a nyakamban kell eltöltenem két másik ember közé szendvicsfeltétként begyömöszölve, akkor jogosan merülhet fel bennem, hogy tulajdonképp miért is fizetek ezért? Enyhítő körülményként meg kell említeni, hogy az egyik oldalamon a barátom ült, de kétlem, hogy vezetőülés mögött helyet foglaló másik útitársunk különösen rajongott volna annak, hogy a könyököm a bordáiba fúródik (ezúttal még egyszer szeretnék tőle elnézést kérni). Helyzetünk tovább romlott, amikor félúton "Akarsz vezetni?" jeligére édesanya átadta fiának a kormányt, és mivel a fiatalember szintén nem törpe, életterünk a hátsó ülésen szinte negatív tartományba lépett. Mindezt azonban eddig még, ha nem is önfeledt boldogsággal, de a hétvégi zenbe lépett tudattal, egy legyintéssel elfogadtam. Az igazi horror csak most jött. Nem kellett hozzá sok idő ugyanis, hogy kiderüljön, új sofőrünknek a jogosítványa is új, és némi mitfahreri utasításra szorul. Az utópályán ezzel még úgy el is voltam, bár egy-egy előzésnél azért összeszorítottam a fogam. A gondok a pályáról való letérés után élesedtek ki. Senkinek nem kívánom, hogy úgy utazzon ismeretlen autóban, hogy közben a sofőr anyja az anyósülésről kiabál, hogy "Lassíts, lassíts már!", "Lemész az útról!" és "Minek kell ilyen gyorsan menni körforgalomban?!" Minden elismerésem azoké az ifjú sofőröké, akik elébe mennek a gyakorlásnak, és igyekeznek minél több kilométert maguk mögött tudni. Legközelebb azonban javasolnám, hogy a gyakorlást hagyják meg olyan alkalomra, amikor nem az ő felelősségük három ember élete. Biztos vagyok benne, hogy idővel remek sofőr lesz Norbertből, és kívánok neki még sok, biztonsàgos utat az Oszkárral. Az iránnyal és a szándékkal nincs baj, csak rosszul vette ki magát sok minden. Biztos vagyok benne, hogy csak jobb lesz ez, úgyhogy hajrá! :)"

"Norbert és Tünde remek utitársak, nagyon rugalmasak és toleránsak ( 2 kisgyerekkel utaztam velük, ami nehezített pálya.:).

Ajánlom őket minden szempontból!"